7. rész - Féltékenység és utálat?
Mikor
az ajtón kiléptem a hátsó udvarra, mind a ketten észre vettek és
felém pillantottak. De továbbra is folytatták a vitázást. Pár
másodperc alatt a civakodás tettlegességbe fajult. Közéjük
ugrottam. Megmondom őszintén, ez volt az eddigi legrosszabb
ötletem. Akkora jobb egyenest kaptam Tommy-tól, hogy Daren-nek
estem. Ő két oldalról megfogta a vállamat. Felegyenesedtem,
kiköptem a vért és megtöröltem a számat. Ránéztem az előttem
álló fiúra. Fortyogott bennem a düh és a harag. Egy
szempillantás alatt Tommy előtt termettem és gyomorszájon
ütöttem. Ő a hasát fogva térdre esett és össze görnyedt.
Felette álltam pár másodpercig és lenéztem rá. Majd a füléhez
hajolva normál hangnemben ezt mondtam neki.
-
Ez volt az utolsó, hogy egy ujjal is hozzám értél. Többet nem
fogsz fájdalmat okozni. - komoran magyaráztam, miközben Tommy
köhögött.
Felegyenesedtem, oda fordultam Dan-hez és megragadtam a kezét.
Felegyenesedtem, oda fordultam Dan-hez és megragadtam a kezét.
-
Gyere, menjünk! - húztam magam után.
Bementünk
a folyosóra és a bácsikámmal futottunk össze. Szúrós
pillantást vetett a Jégember a mellettem álló srácra.
-
Czirkon Daren!
-
Mr. Szoromon! - a légkör olyan hűvös volt mint Szibériában.
-
Te mit keresel itt? - mély tiszteletet parancsoló hangján kérdezte
Alex.
-
Az unoka húgát hoztam el. - válaszolt.
-
Ti ismeritek egymást? - kérdőn fürkésztem őket felváltva.
-
Mondhatjuk így is. - válaszolt Dan.
-
Reeen! - hallottam egy sipákolós női hangot.
A hang irányába fordultam. Meglepett arccal és tágra nyílt szemekkel néztem Megara-ra. Ahogy oda ért hozzánk fellökött és Dan nyakába csimpaszkodott. A fiú mosolygott és egyik kezét a lány fejére rakta.
A földön ülve figyeltem az eseményeket.
Nem értettem semmit.A hang irányába fordultam. Meglepett arccal és tágra nyílt szemekkel néztem Megara-ra. Ahogy oda ért hozzánk fellökött és Dan nyakába csimpaszkodott. A fiú mosolygott és egyik kezét a lány fejére rakta.
-
Jól vagy? - guggolt le mellém Hidari Nathaniel.
Bal oldalra néztem és bólintottam. Jól voltam, csak a seggem sajogót. Felsegített és karba tett kézzel ráncolt homlokkal figyeltem az előttem álló párost. Megköszörültem a torkomat. Megara szúrós pillantást vetett rám.
Bal oldalra néztem és bólintottam. Jól voltam, csak a seggem sajogót. Felsegített és karba tett kézzel ráncolt homlokkal figyeltem az előttem álló párost. Megköszörültem a torkomat. Megara szúrós pillantást vetett rám.
-
Dan! Mehetnénk? - kérdeztem.
-
Majd mentek később. - nyávogta Meg.
-
Szerintem nem hozzád beszéllek! - szúrós pillantást vetettem rá.
-
Cöh. Nézd már! Pattog a bolha. - gúnyosan mondta Megara.
-
Mi van? - leeresztettem magam mellé ökölbe szorított kezeimet.
-
Jól hallottad, te kis elkényeztetett hülye fattyú! - na, nekem
sem kellett több.
-
Mond még egyszer és esküszöm felmosom veled az egész folyosót!
- léptem közelebb.
-
Ha, ha, ha! - gonosz kacaj csengett a folyosón. - Te hülye
elkényeztetett apuci kis kedvence! Mindig is megkaptad amit akartál!
Neked még a fiúk szerelméért sem kell küzdened! Azt kapsz meg
akit csak akarsz! Utállak! Tiszta szívemből gyűlöllek! Még az
apám is jobban szeret mint engem! - üvöltötte.
Ahogy hallgattam Megara mondókáját, elgondolkodtam és lenyugodtam. A frászt nyugodtam le! Dühös voltam, de nem mutattam ki. Nem tudtam hova tenni ezt az egész szituációt. Olyan volt mint ha csak mi ketten lettünk volna az egész házban.
Ahogy hallgattam Megara mondókáját, elgondolkodtam és lenyugodtam. A frászt nyugodtam le! Dühös voltam, de nem mutattam ki. Nem tudtam hova tenni ezt az egész szituációt. Olyan volt mint ha csak mi ketten lettünk volna az egész házban.
-
Mit tettem ellened, hogy ennyire utálsz? - szelíden kérdeztem.
-
Azt, hogy a világra jöttél! - sziszegte.
Mintha arról én tehetnék. Nem én kértem a szüleimet, hogy csináljanak meg! De igazából még mindig nem tudtam, hogy miért utál ennyire. Hisz semmit sem tettem soha ellene.
Mintha arról én tehetnék. Nem én kértem a szüleimet, hogy csináljanak meg! De igazából még mindig nem tudtam, hogy miért utál ennyire. Hisz semmit sem tettem soha ellene.
-
Akkor reklamálj a gyártónál! Ja, bocs! Nem tudsz, hisz már
hallottak! - ironizálva gúnyolódtam.
-
Te kis, . . .
-
Megara! - mély hangján rá szólt a lányára Alex és mérgesen
ránézett.
De már túl késő volt. A bal oldali arcomon akkorát csattant a lány tenyere, hogy az egész folyosó visszhangzott tőle. A vér kibuggyant a szám szélén. Nem volt nehéz neki, hisz pár perce ugyan oda kaptam egy jobb egyenest a kedves pasijától. Ennek a fájdalomnak hangot is adtam. Úgy elkáromkodtam magam miközben az arcomat fogtam, hogy kár lenne ezekre a szavakra pocsékolni a tintát. A dühöm felszínre tört. Megara előtt termettem és olyan erővel löktem meg, hogy a velem szemben lévő falra érkezett. Megragadtam jobb kezemmel a nyakát és elkezdtem szorítani.
De már túl késő volt. A bal oldali arcomon akkorát csattant a lány tenyere, hogy az egész folyosó visszhangzott tőle. A vér kibuggyant a szám szélén. Nem volt nehéz neki, hisz pár perce ugyan oda kaptam egy jobb egyenest a kedves pasijától. Ennek a fájdalomnak hangot is adtam. Úgy elkáromkodtam magam miközben az arcomat fogtam, hogy kár lenne ezekre a szavakra pocsékolni a tintát. A dühöm felszínre tört. Megara előtt termettem és olyan erővel löktem meg, hogy a velem szemben lévő falra érkezett. Megragadtam jobb kezemmel a nyakát és elkezdtem szorítani.
-
Most jól figyelj rám, mert többször nem fogom elismételni! -
villogó szemekkel néztem barna szemeibe. - Ku***ra elegem van
belőled! Teszed itt az agyadat, hogy te vagy a nagy menő és ha úgy
alakul a szitu, sajnáltatod magad! Vedd már észre, hogy nem az
ellenséged vagyok, hanem az unoka húgod!
-
Soha nem tekintettem rád úgy te kis fattyú! - belemélyesztette az
alkaromba a hegyes körmeit. - Azt hiszed nem vettem észre, hogy
néztek egymásra Tommy-val? - engedtem a szorításon és nagy
szemekkel értetlenül álltam előtte.
-
Te meg miről beszélsz? - normál hangnemben kérdeztem.
-
Anna! Engedd el. Hagyd a francba! Inkább menjünk. - hallottam Dan
hangját, de tudomást sem vettem róla.
-
Arról, hogy rám soha nem nézett úgy mint rád és ez nagyon fáj!
- néhol elhalkuló hangon magyarázta és a szemeiből folyt a
könny. - Nem belém szerelmes, hanem beléd! - suttogta és csak én
hallottam az utolsó mondatát.
Nem akartam hinni a fülemnek. Hisz ha tényleg engem szeretne velem lenne és nem vele. A döbbenet kiült az arcomra, de nem hittem el. Akarom mondani nem akartam elhinni. Elengedtem a nyakát és hátrébb léptem.
Nem akartam hinni a fülemnek. Hisz ha tényleg engem szeretne velem lenne és nem vele. A döbbenet kiült az arcomra, de nem hittem el. Akarom mondani nem akartam elhinni. Elengedtem a nyakát és hátrébb léptem.
-
Sajnálom, hogy így érzel! - hátat fordítottam neki és el
akartam menni, de vissza fordultam és befejeztem a mondókámat. -
De tudnod kell, hogy soha nem venném el tőled Tommy-t. Nekem ez nem
menne! Én tiszteletben tartom ha valakinek van valakije, még akkor
is, ha saját magamnak fájdalmat okozok. ... Tudod, ha tényleg
szívből szeretsz valakit, akkor elengeded. - ekkor Dan-re
pillantottam, ő pedig rám. - Még akkor is ha a szíved szakad
bele. Igaz, hogy Tommy nagyon fontos a számomra, de gondold végig
logikusan az egészet. Ha tényleg engem szeretne és nem téged,
szerinted veled lenne? - próbáltam érvelni. Ő rám nézett és
megrázta a fejét még mindig a falat támasztva. - Na, látod. -
szelíden mosolyogtam és a szemébe néztem. - Azt meg nem hiszem,
hogy az apád jobban szeretne mint téged. Hisz az egyetlen gyermeke
vagy. Igaz? - fordultam meg és a Jégember barna szemeibe néztem.
Ő nem szólt semmit. Oda sétált Meg-hez. Elé állt, mélyen egymás szemébe néztek és Alexander átölelte. Bal kezével a lány derekát fogta, még a jobbal a fejét ami Alex kulcscsontjának volt döntve. Megara megragadta apja hátán az inget és szorította.
Ő nem szólt semmit. Oda sétált Meg-hez. Elé állt, mélyen egymás szemébe néztek és Alexander átölelte. Bal kezével a lány derekát fogta, még a jobbal a fejét ami Alex kulcscsontjának volt döntve. Megara megragadta apja hátán az inget és szorította.
-
Te vagy számomra a világon a legfontosabb személy! - és
megpuszilta lánya fejét.
Ezt a jelenetet nézve, elszorult a szívem. A következő pillanatban meg már hangtalanul folytak a könnyeim. Körül néztem. Eddig észre sem vettem, mennyien álltak körülöttünk. Éreztem, hogy valaki a vállamra tette a kezét. Kedves barátnőm volt az. Megtöröltem a szemeimet és elkezdtem mosolyogni. De a mosolyom nem volt őszinte. Hiába mutatom magam erősnek, bizony belül olyan törékeny vagyok mint egy Herendi porcelán. Barátnőmtől elvettem a dossziét, majd Nathaniel-hez sétáltam.
Ezt a jelenetet nézve, elszorult a szívem. A következő pillanatban meg már hangtalanul folytak a könnyeim. Körül néztem. Eddig észre sem vettem, mennyien álltak körülöttünk. Éreztem, hogy valaki a vállamra tette a kezét. Kedves barátnőm volt az. Megtöröltem a szemeimet és elkezdtem mosolyogni. De a mosolyom nem volt őszinte. Hiába mutatom magam erősnek, bizony belül olyan törékeny vagyok mint egy Herendi porcelán. Barátnőmtől elvettem a dossziét, majd Nathaniel-hez sétáltam.
-
Elnézést kérek a kellemetlenségek miatt! - mélyen meghajoltam. -
Remélem a történtek miatt nem mondja vissza a megbízatást. -
felegyenesedtem és a világos barna szemeibe néztem.
Ekkor megpillantottam valamit a szemében. Őszinte büszkeséget. Kezét a vállamra helyezte.
Ekkor megpillantottam valamit a szemében. Őszinte büszkeséget. Kezét a vállamra helyezte.
-
Nem mondom vissza. Reggel 10-kor itt találkozunk.
-
Rendben. - bólintottam.
Sarkon fordultam és azzal a lendülettel elindultam az ajtó előtt álló tömeg felé, Daren-nel az oldalamon. Végig néztem mindegyiken és számomra furcsa mód meglepettséget, utálatot, örömöt, bánatot, kételkedést, megbecsülést és félelmet láttam az arcokon. Mégis a folyosó két széléhez húzódtak utat engedve nekünk.
Sarkon fordultam és azzal a lendülettel elindultam az ajtó előtt álló tömeg felé, Daren-nel az oldalamon. Végig néztem mindegyiken és számomra furcsa mód meglepettséget, utálatot, örömöt, bánatot, kételkedést, megbecsülést és félelmet láttam az arcokon. Mégis a folyosó két széléhez húzódtak utat engedve nekünk.
Olyan
fura érzés uralkodott el rajtam, mikor az udvaron álltam Axel és
Dan társaságában az autója előtt. Mintha valaki figyelne.
Nyugtalanul körbe néztem és a kapu melletti kerítésnél észre
vettem egy éj fekete ruhában és fekete motoron ülve egy személyt.
Nem tudom ki lehetett az, mert bukósisakot viselt és ahogy észre
vettem, már tovább is hajtott.
-
Anna! Valami baj van? - kaptam el a tekintetemet a kerítés felől.
-
Tessék? - néztem Dan-re. - Ja, nincs semmi baj. - mosolyogtam. -
Akkor velünk jössz Axel? - fordultam az öcsém felé.
Ő bólintott és beszálltunk az autóba. Kis idő után meg is érkeztünk. Leparkoltunk a ház előtt és láttam, hogy egy szürke és egy világos kék motor közeledik. Megálltak mellettünk. Raul és Ginta volt az. Ők is haza jöttek. A szívem repdesett örömében. Bementünk a házba és az első kérdésem az volt, mit szeretnének enni. Erre elnevették magukat és a vállaimra tették a kezüket.
Ő bólintott és beszálltunk az autóba. Kis idő után meg is érkeztünk. Leparkoltunk a ház előtt és láttam, hogy egy szürke és egy világos kék motor közeledik. Megálltak mellettünk. Raul és Ginta volt az. Ők is haza jöttek. A szívem repdesett örömében. Bementünk a házba és az első kérdésem az volt, mit szeretnének enni. Erre elnevették magukat és a vállaimra tették a kezüket.
-
Nem enni jöttünk. - mondták kórusban az előszobában állva.
-
Akkor? - néztem rájuk nagy kikerekedett szemekkel.
Nem
szóltak semmit, csak átöleltek. Éreztem erős karjaik ölelését
és hátulról még valakiét. Álltam közöttük mint egy sóbálvány
és az ajtó felső részét néztem a testvéreim vállai felett.